Currently viewing the tag: "színház"

Startol a G. Feszt – 0. nap

On 2012. április 19. csütörtök · Leave a Comment

Bihari Lóránt, a G. Egyesület ügyvezetője a fesztivál előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy majdnem minden elképzelésüket meg tudják ezekben a napokban valósítani, a legmerészebb programok is létrejönnek, hiszen a fesztivált egy több hónapos szervezőmunka előzte meg, előfordulhatnak ugyan kisebb időpont- és helyszínváltozások, de azokról minden nap tájékoztatnak majd a helyi sajtóban.

Continue Reading →

Vígnak víg ez a játék, de nem egészen fergeteges

On 2012. január 4. szerda · Leave a Comment

Hetekkel ezelőtt láthattuk a vásárhelyi Tompa Miklós Társulat jóvoltából Bolha a fülbe című Feydeaux-darabot, amelyet itt azért emlegetünk, mert a Tomcsa Sándor Színház társulat mostani bemutatója is hasonló típusú bohózat, csak éppen majd’ évszázaddal később keletkezett (1971), s nem az öreg kontinens szárazföldi részén, hanem Angliában játszódik, ahol kicsit más, mondjuk azt, hogy visszafogottabb a [...]

Continue Reading →

Visszafogott szenvedélyek

On 2011. december 3. szombat · Leave a Comment

Azt írja a francia irodalomtörténet, hogy Georges Feydeau-nak mintegy hatvan színpadi műve van, amiből huszonötöt rendszeresen játszanak francia nyelvterületen, de nálunk felé csak az Osztrigás Micit és A bolha a fülbe címűeket szokták elővenni a magyar társulatok. A színházi emberek úgy vannak vele, hogy ebben a kettőben minden benne van, ami jellemzi a szerzőt: általában [...]

Continue Reading →

Korhatártalan János vitéz

On 2011. november 4. péntek · Leave a Comment

A János vitézt átdolgozni, filmre vagy színre vinni mindig hálás feladat. Az 1844 óta eltelt időben a Magyar Odüsszeiával – Kosztolányi minősítette így a verses hőskölteményt – mindent elkövettek, amit egy közismert és általános népszerűségnek örvendő művel szokás: daljáték, rajzfilm, játékfilm készült Petőfi művéből.

Continue Reading →

Ki van a kútban?

On 2011. október 22. szombat · Leave a Comment

Vișniec-darabot játszani divat. Mert az. Ez az állítás azonban csak részben igaz. Inkább mondjuk úgy, hogy azért érdemes játszani, mert hálás. Nem annyira a közönség, hanem inkább a színészek számára. Sok rejtőzködő apróság van a szövegben, a pillanat által teremtett – alig-alig felsejlő – szituációban, amelyet mindenképp ki kell aknázni és hasznosítani.

Continue Reading →

Pannon Flinstone

On 2011. október 21. péntek · Leave a Comment

Úgy tűnik, hogy ezt a darabot sikeresen adaptálta a Csíki Játékszín. Eleinte azért tűnt egy kicsit idegennek a Hargita lábánál a történet, mert olyan sajátos nyomorúság volt benne, ami a Magyar magyar vidékre jellemző. Ezt az „apróságot” sikerült áthidalniuk most Victor Ioan Frunză rendezésében.

Continue Reading →

Végy egy kilátástalan helyzetben levő családot

On 2011. október 19. szerda · Leave a Comment

Spiró, az Spiró. Bármit mondhatnak az emberek, hogy ilyen, hogy olyan, de az biztos, hogy regényben, novellában és színműben is állja a helyét. Kiváló szerzőhöz méltó színház kell. Előfordult már azonban, hogy az elsőrendű darabot is megbuktatták, Shakespeare-t a leggyakrabban: oly nagy népszerűség mellett és párszáz év alatt minden megesett őkelmével.

Continue Reading →

Mindennapok válsághelyzeteiről

On 2011. október 18. kedd · Leave a Comment

Az udvarhelyi drámafesztiválon a temesvári Mihai Eminescu Nemzeti Színház szombaton jól pergő, csattanó párbeszédű darabot mutatott be. A kortárs brassói szerző, Mihai Ignat Krízis, avagy Még egy szerelmi történet (Crize, sau Încă o poveste de dragoste) című munkáját egyszerű, de ötletes megoldásokkal érdekessé tett díszlettel két szereplő, Roberta Popa Ionescu és Călin Ionescu adta elő.

Continue Reading →

Csend. Élet. Halál.

On 2011. október 17. hétfő · Leave a Comment

Nem véletlenül idéztem fel magamban a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz-kisregény filmváltozatát, abból is a három emlékezetes mellékszereplőt, a három nénit: Pepi (Gobbi Hilda), Mina (Máthé Erzsi) és Zsani (Tolnay Klári), mert ebben a darabban szintén három vénkisasszony tűnt fel, Vanda (Dorina Lazăr), Cesonia (Rodica Mandache) és Mirela (Oana Ştefănescu). A történet [...]

Continue Reading →

A tükör és a közönség

On 2011. október 16. vasárnap · Leave a Comment

A Visszatérés hazulról (lehetséges, hogy magyar fordításban a ’hazulról’ helyett az ’otthonról’ jobb lett volna?) már a mostani, e folyamatos jelenből való színmű, amely a kilencvenes években megújuló román (dráma)irodalom egyik kiváló szerzőjétől, Ștefan Caramantól származik. Egyáltalán nem véletlen, hogy Caraman olyan témát választ, amely nagyon közeli, mondhatnánk, hogy a miénk: e de-al [...]

Continue Reading →